Vivere Militare Est VIII. rész

Elöljáróban annyit hogy ez a fantasy történetem nyolcadik része. A Diablo-játék világában játszódik, viszont nem ragaszkodom teljesen az abban történtekhez csak magához az alapcselekményhez és a főbb karakterekhez.
  Ha valaki nem ismerné a játékot annak: http://www.diablohungary.hu/hirek/diablo-i/mi-az-a-diablo-_2012-04-01
  Még annyit hogy története(i)mben fellelhető káromkodás és szexuális utalás, tehát ha az ilyesmi nem fér bele neked akkor ne olvasd tovább.

Vivere Militare Est VII. rész

VIII. fejezet Valahol

  Sellaria lassan kezdett magához térni.

 Először ringást észlelt, ahogy jobbra-balra billeg a teste aztán mikor mozogni próbált rájött, hogy a kezei és a lábai hozzá vannak kötve egy bothoz. Lassan kinyitotta a szemét és maga előtt látott egy nagydarab démont, aki egy bot egyik végét vitte a vállán. Hátracsavarta a fejét amennyire tudta és egy démon hátával meg hátsójával nézett szembe, aki egy bot egyik végét vitte a vállán. Beletelt egy kis időbe mire rájött ugyanazt a botot viszik, és hogy a botra ő van rá kötözve. Szóval ez volt az a ringás. Lefelé fordította a fejét és észrevette, hogy meztelen. Körül próbált nézni amennyire csak tudott, de a kép nem volt éppen vidító. Körülüttök démonok masíroztak az erdőben. Némelyiknél volt dob és azt ütötték ritmustalanul. Próbált az előtte lévő démon mögé nézni, de az túl nagy volt, így hát feladta.

 Inkább az esélyein kezdte törni a fejét. Nézzük csak hátrányok: meztelen vagyok, megkötözve, fegyvertelenül, ja és egy horda démon vesz körül. Előnyök hmmm… még élek. Még. Amint kitisztult a feje tudta hova viszik. Már párszor látott ilyen menetet mikor még a háborúban harcoltak. Akkor általában elbújtak, amíg a menet el nem ment. Ő akart volna segíteni az áldozatoknak, de a többiek…

-  Nézzétek meg azt a lányt! Legfeljebb tíz éves – furcsamód mintha a tíz éves énjét nézte volna akkor – ha nem teszünk, valamit meghal- suttogta akkor a többieknek mikor láttak egy ilyen menetet elmenni a búvóhelyük előtt.

- Tudom drágám, hogy miken mentél keresztül- mondta neki akkor Sisor – de nem szabad, hogy szentimentális légy. Ebben a világban annak nincs helye. És különben is nem késlekedhetünk. Minél több kislányt mentünk meg , annál több időt adunk a Pokol Uraknak.– mondta azon a negédes hangon.

   A többiekre nézett. Nufar úgy tett mintha észre se venné a jelenetet és amint rápillantott talált valami érdekeset a földön. Jurzon úgy tett mintha aludna. Kithar pedig reggel óta elég furán viselkedett mintha észre sem venné, hogy mi történik körülötte. Még Shatu is szomorúan rázta a fejét. 

- Sajnálom drágám- mondta Sisor miközben megpróbálta megölelni de Sellaria arrébb lökte és elment a bokrok közé. Talált egy fát és leült rá.

Shatu utánament és leült vele szembe.

- Hogyan ölhetnénk meg Diablot vagy a testvéreit, ha még egy kislánynak sem tudunk segíteni? – kérdezte Sellaria dühösen.

- Nem tudunk mindenkin segíteni. – mondta Shatu bánatosan- Az a feladatunk, hogy megöljük Diablot ha nem tesszük meg még több démon és halott kislány lesz

- De ez a lány… szörnyű kínokat fog átélni. Honnan tudod, hogy az ő élete nem ér-e többet mint a többieké? – kérdezte bosszúsan.

- Nincs értelme ilyeneken gondolkodni. Megöljük Diablot meg a testvéreit és utána béke lesz. Nem tudunk többet tenni. Mi is csak emberek vagyunk. Tesszük a dolgunkat és hisszük, hogy jót cselekszünk és valami maradandót alkottunk. Ez a sorsunk. Hogy a nagyobb hatalmak alapján leéljünk egy életet és reméljük, hogy közben valamit elérünk.

Miután a menet elment megkérdezte Sisort mi lesz a lánnyal.

- Ó, drágám, ne is izgasd magad ilyenekért. - mondta a boszorkány mintha a gyerekét vigasztalná.

- Csak mondd el. – követelte Sellaria.

- Ha kívánod. – mondta kelletlenül Sisor – Nos, a lány áldozat lesz a démonok isteneinek.

- Áldozat? – kérdezte Sellaria suttogva.

- Igen. Raknak egy hatalmas tüzet, a lányt pedig fölé teszik és megsütik, mint egy malacot. Persze ezt mind nagy dobütlegelés és óbégatás során teszik. És utána a sámán démon ünnepélyesen megeszi az áldozatot.

 Sellaria egy napig nem evett semmit mintha ezzel a lányt nem égették és ették volna meg valahol. Lehet, hogy megszökött. Vagy talán elengedték.

Igen utána még cukorkát is kapott  a démonoktól.

 Már nem nagyon hitt a tündérmesékben, ahogy abban sem hogy élve megússza innen.

 De, talán hogyha kioldozom magam. Megpróbálta kiszabadítani a kezeit, de csak annyit ért el hogy kidörzsölte a csuklóját. A lábainál sem volt jobb a helyzet. 

 Talán ha kiáltoznék. - gondolta - Ja és majd valami mesebeli lovag megment. Sokkal valószínűbb, hogy ha valaki meg is hallja inkább a másik irányba fordul.  

Hiába itt fogok meghalni. 

 Inkább elgondolkodott, hogy mi történt vele az élete alatt.  

 Eszébe jutott a 10 év, amikor még éltek a szülei illetve a pár emlék, ami maradt. Igazából csak egy emléke volt abból az időszakból. Ahogy apja egyik éjszaka mesét mondott neki ő pedig elaludt alatta. Talán a bátor lovag meséje lehetett, aki legyőzte Diablot és elvette a király lányát.

 Westmarch kultúrájával szemben ahol sárkányokat győztek le a lovagok keleten mindig démonok szerepeltek. Shathu mesélt neki barbár történeteket, amiben nagy harcosok győznek le krakeneket és óriásokat. Eszébe jutott Shathu és elkezdett sírni. Miért ne, hisz valószínűleg úgyis meghal, akkor meg miért ne gyászolhatná meg így utoljára?

 Hirtelen megállt a menet. Minden hang elnémult egy dobszó sem hallatszott. Sellaria miközben sírdogált a nyakát nyújtogatta hátha meglát valamit, de továbbra is csak a démon hátsójával nézett szembe. Hirtelen egy nem túl nagy, de annál öregebbnek tűnő démon kúszott be a látóterébe és végigtapogatta a testét. Kezei nyálkásak voltak és ráncosak de Sellaria nem ellenkezett. Nem mintha tudott volna. Miután végzett intett a botjával mire a két démon felemelte a botot és rátette egy pár tartóállványra. Sellaria lenézett és alatta meggyújtásra váró fákat látott. Most már végképp elhatalmasodott rajta  a sírógörcs.

   A démon sámán morgott valamit a démonok visszataszító nyelvén majd ismét intett. A beszéd végén mintha valami nevetésszerűséget hallott volna. Az egyik démon egy fáklyával közel jött hozzá és a fákhoz tartotta azt. A fa lassan meggyulladt ezzel egy időben pedig a sámán felemelte botját a levegőbe mintha csak mutatni akarna valamit.

  Aztán hirtelen villám cikázott át az égen, ami egyesen a sámán botjába irányult. Egy másodpercig látni lehetett, ahogy a sámán rázkódik egyet aztán összeesett. A holttest előtt egy alacsony csuklyás alak tűnt fel.

  Ezalatt egyre több fahasáb gyulladt meg és Sellaria már érezte, ahogy melegedik  háta.

A démonok pár másodpercig nem reagáltak aztán őrjöngve rontottak az alak felé. A csuklyás ekkor elővett egy hosszú botot és fejbe kólintotta a túl közel jövő démonokat, akik az ütés után mozdulatlanná merevedtek.  Miután látták mi történt, a démonok inkább köröztek az alak körül, aki erre botjával a földre ütött mire villám jött ki belőle, ami egyik szörnytől a másikig cikázott, míg végül már csak a csuklyás alak maradt állva.

 Ez alatt Sellaria szó szerint a poklot élte meg. A háta égett, ahogy a feneke és combja is. Amikor azt hitte végre meggyullad eltűnt a fény, ami a lángból jött. Lenézett és látta, ahogy a saját megviselt tükörképe nézz vissza rá

Jég? – gondolta csodálkozva.

- Hosszú ideje már hogy utoljára találkoztunk – szólt a csuklyás alak egy vénasszony hangján- sokat változtál, de ahogy látom még mindig túl szentimentális vagy. Ugye, drágám? - mondta Sisor miközben hátrahajtotta a csuklyáját.

 Sellaria előtt ismét elsötétült a világ.

Vivere Militare Est IX. rész