Vivere Militare Est VI. rész

Elöljáróban annyit hogy ez a fantasy történetem hatodik része. A Diablo-játék világában játszódik, viszont nem ragaszkodom teljesen az abban történtekhez csak magához az alapcselekményhez és a főbb karakterekhez.

 Ha valaki nem ismerné a játékot annak: http://www.diablohungary.hu/hirek/diablo-i/mi-az-a-diablo-_2012-04-01

 Még annyit hogy története(i)mben fellelhető káromkodás és szexuális utalás, tehát ha az ilyesmi nem fér bele neked akkor ne olvasd tovább.

Vivere Militare Est V. rész

VI. fejezet Tristram

 Egy alak ásott a leégett falu mellett. Hosszú órákon át míg ásója valami puhába ütközött. Akkor lemászott és feldobta a testet majd felugrott és megnézte magának.

 Hmmmm… ez a test nagyon emlékeztet, valakiére csak tudnám kiére. Mintha valamelyik előző útitársamé lenne. Talán a barbár? –gondolta az idős hölgy miközben Shatu rothadt holteste fölé görnyedt. És vajon ki áshatta el? Mert csak ez az egy test van eltemetve.

 Felegyenesedett és elkezdte kémlelni a falut. Egy lélek annyi sincs itt. De ha ezt valaki elásta az azt jelenti, hogy valaki túlélte. És ha ő meghalt, akkor valószínűleg a másik…

-Grrrrrrrrrhhhhhh - hallotta a matróna egy bokor mögül

- Már rég nem hallottam ilyen hangot– jegyezte meg miközben hátrafordult és elővette 2 méteres botját, aminek tetején kristálygömb fénylett. - Gyere csak!- intett botjával a szörny felé, ami éppen akkor csörtetett ki a bozótból. Egy hatalmas félig bika félig béka benyomását keltette. Vészesen gyorsan közeledett.

Az öregasszony, amikor a szörny szarvai éppen hozzáértek volna eltűnt és a vágtázó szörny mögé került.

- Csak ennyire futja?- mondta miközben megfordult és egy tűzgolyót eresztett a szörny hátsójába.

Az erre embertelen hangot hallatott és körbe-körbe kezdett rohangálni.

A vénasszony egy darabig nézte a látványt aztán csettintett és a bikaszörny összeesett.

 Feltette botját a hátára aztán elindult megnézni Tristram romjait.

 Mikor legutóbb itt jártam is így nézett ki és ugyanilyen szörnyek pusztították el. Ki hitte volna hogy még visszajönnek? Talán nyitva maradt egy pokolkapu vagy tán valaki felélesztett egy Pokol Urat bár ennek elég kicsi a valószínűsége- morfondírozott magában az öreg nő-

 Az is lehet, hogy valaki kinyitott egy pokolkaput, de ahhoz nagy mágusnak kell lennie vagy nekromantának. Az anyóka megállt és elgondolkodott Talán az a kurafi… neki nincs elég ereje. - döntötte el magában.

A tér közepén hét akasztófa állt körben egymás mellet. Az agg asszony kuncogni kezdett. Hét akasztófa, hét Pokol Úr elég egyértelmű a jelzés. – gondolta miközben átvágott a téren. Tudtam, hogy magamnak kell megnéznem. A pletykák szerint itt halottak mászkálnak és minden sarokban démonkaput rejtettek e helyett kiábrándítóan üres és unalmas hely– méltatlankodott az aggastyán.

 De már most megérte eljönni. Most már tudom, hogy van egy túlélő, aki már sejtem is, hogy ki lehet…- gondolta a nyanya mikor kiért a faluból és az erdő felé indult. 

Vivere Militare Est VII. rész