Ha valaki nem ismerné a játékot annak: http://www.diablohungary.hu/hirek/diablo-i/mi-az-a-diablo-_2012-04-01
Még annyit hogy története(i)mben fellelhető káromkodás és szexuális utalás, tehát ha az ilyesmi nem fér bele neked akkor ne olvasd tovább.
Vivere Militare Est VI. rész
VII. fejezet Travincal
Az étkezdében ott volt mindenki. Darubi testvér a szakács,
Adalbert testvér a templom gyógyítója, , Erfuz testvér a lovak gondozója
és persze Kithar a rend aspektusa meg az összes többi testvér. Ő az
emelvényen állt és a testvéreket köszöntötte.
- Testvéreim a Fény világítsa meg lelketeket!
Egyetértő mormogás hallatszott.
- Mint hallhattátok egyik társunkat meggyilkolták. -
nyugtalan moraj futott végig a tömegen – Biztos vagyok benne, hogy a tettes nem
közülünk való mert mellette felfestették Diablo jelét, az ötágú
csillagot.
A tömegen nyugtalanság futott végig.
- Igen ti is tudjátok mi volt az. – Drámai szünetet tartott
– Egy démon – a szót úgy ejtette ki mint ha egy undorító bogárról beszélne.
Várt, míg a zaj leülepedett aztán előrelépett az
emelvényen és folytatta.
- Úgy tűnik eljött az idő, amire vártunk, a feladat,
amivel az Úr bízott meg minket. A küldetés hogy kitisztítsuk a világot a
gonosztól. - most már feljebb emelte hangját és tiszta fanatikusság égett a
szemében. – Hogy legyőzzük a sötétség lényeit. Talán meghalunk, de legalább
Fénnyel a szívünkben és a démonvértől csatakosan halunk meg. Jöjjetek velem
testvéreim és a Fény dicsőségével teremtsünk egy olyan világot, amiről Akarat
és az összes paladin álmodott. Egy világot ahol az árnyaknak nincs
hatalma, mert árnyak mindig lesznek és a mi feladatunk, hogy kordába tartsuk
őket. Ez az, amire megesküdtünk, hogy megvédjük Akarat rendjét és a Fény hitét
és hogy megöljük a démonokat. Ki tart velem a fény ösvényén? – kérdezte most
már teljes átéléssel miközben kivonta kardját és a mennyezet felé mutatott
vele.
A padokról mindenki helyeslően ordibált és felemelte
a karját egyetértésük jeléül
Sikerült- gondolta Kithar – meggyőztem őket. Őszintén nem
voltam benne biztos, hogy mindannyian ennyire készségesek lesznek. Talán pár
ökölrázásra és szitokra számítottam, sőt még pár nyílt lázadóra, is hisz lehet,
hogy a biztos halálba sétálnak és Kurast nem volt messze innen, könnyen
elfuthattak volna, ha akarnak. Talán el is fognak, de én akkor is itt
maradok és annyi démont ölök meg amennyit csak kell.
Csendre intette a tömeget.
- Örömmel
látom, hogy mindannyitokban ennyire élénken világít a Fény. Itt az idő, hogy
átbeszéljük a védelmi stratégiánkat. Mert ha egy démonnak sikerült bejutnia az
azt jelenti, a többi is betud, vagyis meg kell erősíteni a védelmet.
A továbbiakban felosztották az embereket és a feladatokat a
falaknál. A rendnek összesen ötven paladinja volt ezek közül ötöt még nem
kentek fel, de a kardjukat így is tudták használni. Az öt templomot négy
oldalról fal vette körül. Az északi falnál a folyó miatt csökkentették az
őrséget és átterelték őket a még mindig felújítatlan keleti falhoz. A nyugati
és déli fal új kőtömbjeinél kevesebb őrt állítottak. A végére az északi falnál
öt paladin, a keleti falnál huszonegy a déli és nyugatinál pedig
tizenkettő-tizenkettő. Kithar helye a keleti falnál volt. Természetesen a szakácsnak és gyógyítónak nem kellett egész nap a falon álldogálnia.
Élelmiszerből volt annyi hogy kibírjanak egy hosszabb
ostromot, de a biztonság kedvéért küldöncöt menesztett Kurastba a hírrel hogy a
démonok visszatértek és hogy kérjen még ellátmányt. A vizet a folyó
biztosítja.
Összesen huszonöt lovuk volt, de ezeket inkább a
kitörésekre vagy a vadászatra akarta fordítani.
Minden készen áll – gondolta Kithar miközben
vacsoráját fogyasztotta (zsíros kenyeret vízzel) – felkészültünk egy hosszabb
ostromra.
De mi van, hogy ha a testvéreid megtörnek?
Hagyj békén! – már megint előjött a hang, ami azóta az
éjszaka óta kísérti.
Azóta az éjszaka óta, amikor megpróbálta leszúrni a két
istentelen rohadékot, de a bérgyilkos kölyök nem engedte. Nem értette, hogy a
Fény vagy Akarat miért nem segített neki miért nem adtak neki erőt, hogy
lesújtson arra a dögre? Mert le tudta volna abba biztos volt, de amikor
belenézett a fekete szemeibe minden hite megingott és azt is elfelejtette, hogy
mit akart csinálni a kardjával ezért inkább visszaaludt. Akkor nem segített
neki a Fény. Akkor megingott a hite és ennek a hang lett az ára.
Nem. Akarat és a Fény velem van – hogy biztosra menjen
felgyújtotta kezében a kenyeret.
Tessék. Itt van a Fény hatalma az örökké ki nem alvó tűz,
amit csak nagy hit árán lehet elérni.
Fenéket hittel. Inkább gyakorlással.
Pofa be.
De, hogyha a
démonok…
Mondom, fogd be!
De…
- Pofa be!- ordította üres szobájába
- Kithar jól…? – kérdezte egy hang odakintről
- Igen, igen csak… imádkoztam
- Aha. – nyugtázta a hang odakintről.
Inkább lefekszek aludni.
Álmában hangokról álmodott, amik ordibáltak a fülébe a Fényről
és Akaratról. Ő csak annyit tudott vissza ordibálni, hogy ˝Pofa be!˝ Aztán
elkezdett valami dörömbölni. Egyre hangosasban.
Kithar kinyitotta a szemét és hallota ahogy valaki
az ajtón dörömböl.
- Kithar! Támadás történt a keleti falnál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése