Vivere Militare Est IV. rész

  Elöljáróban annyit hogy ez a fantasy történetem negyedik része. A Diablo-játék világában játszódik, viszont nem ragaszkodom teljesen az abban történtekhez csak magához az alapcselekményhez és a főbb karakterekhez.
  Ha valaki nem ismerné a játékot annak: http://www.diablohungary.hu/hirek/diablo-i/mi-az-a-diablo-_2012-04-01

 Még annyit hogy története(i)mben fellelhető káromkodás és szexuális utalás, tehát ha az ilyesmi nem fér bele neked akkor ne olvasd tovább.

Vivere Militare Est III. rész

IV. fejezet Travincal

    Travincal temploma a reggeli imádsághoz készülődött.

 Minden nap ugyanígy telt: reggeli imádság, fegyvergyakorlat, déli imádság, ebéd, meditáció, esti imádság, vacsora, alvás. És kezdődött újra.

  De Kithar nem bánta, sőt egyszerűen imádta mikor együtt imádkoztak istenéhez. Amikor a többiek már aludtak ő még mindig buzgón olvasta az imákat rendje szent könyvéből, a Fény Útjából. Elég volt neki napi 2 óra alvás, néha soknak is érezte, hiszen ez alatt távol volt istenétől.  

  Ahogy szétnézett a nagy boltozatos termen és a padokban buzgón imádkozó testvérein elégedettség töltötte el. Ez mind az ő érdeme volt nem tagadás.

 Miután vége lett a háborúnak magányosan kóborolt városról városra, míg nem egyik imádsága közben megvilágosodott. Istene rábízta, hogy újra alapítsa rendjét, és hogy visszahozza a paladinok régi becsületét.

  Mert az árnyak sosem tűnnek el.

  Ez volt rendje egyik alap törvénye. Az örök árny elleni harc. A démonok eltűnésével még az árnyékok ugyanúgy ott vannak, csak éppen az emberek nem látják, de nekem látnom kell, és ha eljön, az idő készen kell állnom. 18 év alatt sikerült újraépítenie a rendje központját és talált követőket is Kurastból. Kardokat és pajzsokat is vett a pénzből, ami még a háborúból maradt meg lovakat is, amik direkt a dzsungeli körülményekhez szoktak

  - A Fény áldjon meg benneteket testvéreim!- szónokolta az emelvényről. – Szíveteket nyissátok ki a Fénynek, de zárjátok el a gonosz előtt. Ünnepeljétek és imádjátok őt, de ne akarjátok mohón magatoknak, mert a Fény mindenki. És áldjon meg benneteket Akarat rendünk örök vezetője. A Fény világítsa meg lelketeket.

 Testvérei helyeslően mormolták vele.

   - Napotokat ragyogja be a Fény és soha el ne feledkezettek róla, mert a Fény erő és könyörület, bátorság és alázattóság. Kérjétek segítségét, de rossz célokra ne használjátok! A gonosz szolgáját pusztítsátok el, mert akit a gonosz megérintett többé nem tér vissza a Fény útjára.

 Miután felolvasta az aznapi utolsó tételt a testvérek kezdtek szétszéledni hisz a kardgyakorlatig még egy óra hátra volt.

Kithar ez alatt az idő alatt általában sétálgatni szokott a templomban.

 Most is így tett.

 Travincal temploma Ó-Kurast középpontjában épült. Viszont azt senki nem tudta, hogy a templom alatt van Mephisztónak a Gyűlölet Urának lélekköve. A lélekkő (amibe még a Horadrim* mágusok zárták bele Mephisztót) lassan megfertőzte Kurast népét, sőt még Zakarum hitének paladinjait. 

 A terror akkor érte el csúcsát amikor Diablo kiszabadította Mephisztót ezzel pusztulásra ítélve Kurastot és Travincal ősi templomát. Mephisztót sikerült megölniük és bezárniuk a pokol kapukat, de már nem tudták megmenteni a megfertőzött népet. A túlélők kis csoportja és a környező területen lakok megalapították Új-Kurastot ami a romoktól nem messze épült.

  A háború óta senki emberfia nem járt itt. A helyet átkozottnak nyilvánították ahol a gonosz fészkel. Kithar azonban nem félt az árnyaktól vagy átkoktól. Az összegyűjtött önkéntesekből, akik a Fény ösvényére léptek megtisztították Travincal ősi piramistemplomait és falait. Azóta pedig minden napot imával és edzéssel töltenek, hogy felkészítsék magukat a gonosz visszatértére.

 Kithar ezen elmélkedett az egyik templom kertjében. Mert Travincalt inkább templomkomplexusnak kéne nevezni. Az ősi falakon belül öt piramis templom emelkedett, aminek teraszain ismét növények nőttek. Ugyanis az épületek megtisztításával együtt kigyomlálták Travincal híres kertjeit és újra kezdték a gyümölcsök és zöldségek termesztését. Bár a tél közeledtével szinte már az összes fa lehullatta leveleit, a zöldségeket és fűszereket pedig már rég leszedték.

  Kithar épp azon gondolkodott, hogy talán az egyik fát ki kéne vágni mikor megkondult egy harang. Az öt templom közül a legnagyobban szerelték be a harangot, amit még Kurastból hozattak, hogy jelezzék az imádságok és egyéb események kezdetét. Jelen esetben a kard gyakorlatét.

  Az egyik templomban, amit direkt e célból szereltek fel, Kithar megnézte hogyan gyakorlatoznak testvérei. Már sokuk megkapta ezüst kardját és pajzsát, de arany kardja és pajzsa még csak 3-nak volt. Még nem állnak készen. Uram adj még egy kis időt és utána már szembe szállhatunk a sötétség lényeivel.

  A délutáni meditáción, ami a központi templomban folyt egyik testvér túlságosan mohón kérte a Fény ajándékát és felgyulladt, csak Abalbert testvér miatt élte túl könnyebb sebekkel. Ez van, ha valaki túl sokat akar. Viszont egyik testvére olyan keveset kért, hogy csak a kardja hegye égett meg. Kithar már tökéletesen tudta szabályozni a tüzet a kardján és a védőburkot is remekül tudta alkalmazni. Nem hiába vagyok én a rend vezetője! A paladin, aki megölte a Pokol Urait. Igaz voltak ott, még akik segítettek, de egyikük sem hitt a Fényben. Az ő lelkük is ugyanolyan gonosz volt, mint a démonoké. Meg kellet volna ölnöm őket. Ha nem lett volna ott az kölyök… Jurzon.

  Emlékezett mikor egyik este miután biztosra vette, hogy a többiek alszanak kibújt takarójából elővette kardját és odaosont a barbárnak meg annak a némbernek a takarójához. Nem tiszta hogy két gonosz lélek közösüljön. - gondolta akkor. Amikor beléjük akarta szúrni a pengét észrevette, hogy Jurzon felült a takaróiból és őt nézi, ahogy ott áll a pengével a kezében. Hosszú ideig nézték egymást, míg végül Kithar visszafeküdt. Az a kölyök nem volt ember.  Útjuk során még kétszer próbálkozott: ugyanazzal az eredménnyel, végül feladta. A legfurcsább hogy nem szólt senkinek. Vajon miért nem mondta el, hogy le akartam szúrni őket? 
 Gondolkodásából egyik testvére ébresztette fel.

- Kithar testvér a Fény világítsa meg lelked!- köszöntötte Erfuz testvér

A rend vezetőjeként kijárt volna neki az aspektus cím de Kithar nem szerette a formaságokat.

- A fény világítsa meg lelked, Erfuz! Mi hírt hoztál?

- Az egyik testvér… ööö… Gilbert testvér… hát…

- Csak mondd nyugodtan.

- Megölték. Most találtuk meg a testet.

Kithar felhúzta a szemöldökét.

- Megölték?- kérdezte némi dühvel a hangjában.

Nem szabad dühösnek lennem. A düh a gonosz eszköze.

- I-Igen uram… azaz Kithar igen.

- Hogyan?

- Levágták a fejét és a vérből egy csillagszerűséget festettek a falra.

Diablo jele.

- Tudod, hogy ez mit jelent?

- Ööööö…

- Hívj össze gyűlést az étkezdébe. Most.

Igenis aspektus úr azaz Kithar.- azzal már el is futott.

Úgy tűnik, nem hagysz nekem időt uram. Nem baj, hogy ha ez az akaratod elfogadom. Már úgyis régen használtam a kardom- azzal elmosolyodott.

Horadrim: Mágusukból álló csoport amit azért alapítottak hogy legyőzzék a Pokol Urakat akik Menedékföldén járnak.

Vivere Militare Est V. rész